A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a hétvégén tartotta küldöttgyűlését Sopronban. A tanácskozás végén megjelent nyilatkozatokban feltételeket szabtak a kormányzat számára, amely szerint csak akkor hajlandók részt venni a felsőoktatási kerekasztal munkájában, amennyiben a kormány a megbeszélések időtartama alatt nem változtat a jogszabályi kereteken.

 Ahogy az elmúlt években már sokszor, ismét lépéshátrányba került a HÖOK a kormányzati propagandával szemben. Ahelyett ugyanis, hogy a felsőoktatás minőségi reformjáról szólnának a hallgatói szervezet elvárásai, most olyan feltételeket kénytelenek követelni, amelyek egy egészséges megbeszélés kereteinek rögzítésekor teljesen evidensnek gondolnának a résztvevők:  a tárgyalások elfogadott ügyrend szerint folyjanak, az üléseket legalább 5 munkanappal előbb hívják össze, a kormány és a résztvevők biztosítsák az érdemi munkához szükséges anyagokat, hiteles statisztikákat és hatástanulmányokat. Ha ezen elvárásokat hivatalos fórumon is rögzíteni kell, akkor itt valami sántít a partneri viszonyban. Az országos hallgatói szervezet nyilatkozatának második felében viszont – előremenekülve, de egyben megalapozva a jobboldali média támadásainak felületét – leszögezték, bár tevékenységüket politikamentesen végzi, azonban nem zárkóznak el oktatási kérdésekben a pártokkal való egyeztetésektől. Ez pedig az elég muníciót szolgáltat majd a további politikai harcokhoz.

Mert ahogy a hallgatói tiltakozások, úgy a politikai harcok sem értek véget. Természetesen nem is fognak, hiszen az egyeztetések során a szembenálló felek igyekeznek maguk mellé állítani a közvéleményt, ennek pedig csak egyik eleme a saját oldal érdemeinek és eredményeinek propagálása. Ennél talán hatásosabb, és az elmúlt pár évben hatékonyabban működő stratégia az, amikor az ellenfelet próbálják politikailag és morálisan ellehetetleníteni. Ennek alkalmazása esetén nem szükséges a vitákban szükséges érvek napokig tartó kigondolása, megalapozása és kifejtése, nem kellenek nagy tételben bonyolult és áttekinthetetlen statisztikák sem a baráti kutatócégektől, elég megbolygatni a közpénzfelhasználásokat, hallgatói és oktatói juttatásokat, kiterjeszteni a korrupciós gyanú árnyékát az egyetemi kiadásokra és már áll is a bál. Nagy Dávid HÖOK-elnök kilátásba helyezett hallgatói megmozdulásokat, de amennyiben tényleg fontolgatja, úgy neki is fel kell készülnie a következő sajtóhadjáratra.

Bár egyelőre a kormánypártokat úgy tűnik az intézmények gazdálkodása és vezetése jobban foglalkoztatja, mint a hallgatói érdekképviselet. Fő csapásirányuk a megszokott modell alapján a pazarló gazdálkodás, hiszen így egyszerre támadható az intézmény működése és annak vezetése is. Azt azért nem gondolom, hogy egy tisztességes elemző műsorban meg fogja állni a helyét a kétmilliós rektori fizetéseket előtérbe helyező támadás, de azért egy időre jó lesz ez is. Megkritizálják majd a 20-30 éve oktató-, magas tudományos fokozatokkal rendelkező intézményi vezetőket, hogy egy 10-20 milliárd forintos működési költséggel rendelkező intézményben hogy lehet bruttó kétmilliót felmarkolni aljas módon, illetve hogyan merik lecserélni a 27.000 hallgatóval és 10.000 munkavállalóval dolgozó intézmény 10 darabos, átlag 9 éves gépjárműállományát. A járművek felhasználásának céljairól, javítási költségeiről (márpedig egy 8-10 éves, régészeti feltárásokra földúton járó autónak vannak olyanok is), és az egyetemvezetők bértömegének szerkezetéről már csak a válaszadás lehetősége lesz adott az intézmények számára, így aztán ahogy a HÖOK-, úgy a Magyar Rektori Konferencia (MRK) is kommunikációs csapdába esik, és energiáit saját védelmére kell majd, hogy összpontosítsa.

Eközben egyes intézményi hallgatói érdekképviselők a HaHa akciót támadják - gyengítve az önszerveződő fiatalok társadalmi elfogadottságát - melyre válaszul a HaHá-sok persze viszonozzák a kedvességet saját médiafelületükön és rendezvényeiken. A Facebookon és a blogokon mostanra állandósultak a személyeskedésbe torkolló veszekedések. Az oktatók egy része szintén beszállt ebbe a meccsbe, „meghálálva” a hálózatosoknak azt, hogy kiállnak annak a felsőoktatási rendszernek a függetlenségéért, aminek ők a munkájukat és fizetésüket köszönhetik (egyelőre). És az egésznek a középpontjában ott kavarog a röghöz kötés, amelyet a felsőoktatás majd minden szereplője elítél, mégis egyre nagyobb elfogadottságot talál magának a közbeszédben. Pedig ahogy Klinghammer István felsőoktatási államtitkár mondta, mindez erkölcsi kérdés. Persze akkor erre inkább erkölcsi- és nem jogi választ kellene adni. Ezt pedig Fábri György, az ELTE rektorhelyettese, Klinghammer egykori kollégája mondta.

Kérdés tehát, hogy a támadások és belső harcok után lesz-e elég erkölcsi tartalékuk a szövetséges felsőoktatási szereplőnek ahhoz, hogy megvédjék álláspontjukat. Mert ha a széthúzás és egymás támadása jellemzi a jövőben is együttműködésüket, akkor valószínűleg nem. Pedig nagy szükségük lehet még egymásra, Klinghammer rektor úr szerint ugyanis nem a felsőoktatásban tervezett kormányzati intézkedésekkel (reformokkal) van a baj. Szerinte a jelenlegi kormányzati elképzelés tökéletesen megállja a helyét, csak nem szétkérdezni kell és problémákat generálni, hanem csinálni. Számomra ez picit hasonlít az autóipari munkához, ahol nem mindegy, hogy milyen segítségre van szüksége a megrendelőnek: az autó karosszériájának-, motorjának megtervezéséhez, vagy a csavarok meghúzásához. Klinghammer szavaiból az derül ki. hogy a reformok esetében nem azok tartalmának kidolgozásban számít a kerekasztal résztvevőire, hanem az elképzelések végrehajtásában. Magyarán szólva az MRK-nak és a HÖOK-nak a szakmunkás szerepét szánják, nem pedig a tervezőmérnökét.