Klinghammer rektor úr szájából újra „kiesett” egy nem túl bölcs gondolat. Nem ez az első alkalom, hogy ékes gondolataival megörvendeztet minket, hiszen korábban is belerúgott ő már abba a szakmai közegbe, amelynek 2014 előtt államtitkárként az egyik felkent vezetője volt. Pár éve bizonytalan tudású, de szorgalmas embereknek ajánlott óvónői pályát, és Ő volt az is, aki az akadémiai szférával is szembe menve az utolsó pontig védte a védhetetlen Schmitt Pál plágium ügyét is. (Miért ne védte volna, hiszen a lánya állása múlott rajta.) Professzor úr most sem volt rest, beszólt a „balhézó” borostás tanároknak.
Klinghammer tanár úr szorgalmas. Nem túl bölcs, de szorgalmas. Ő maga rendelkezik ugyan tanári végzettséggel, azonban a tanári pálya helyett a jóval inkább kivattázott oktatói állást választotta, közoktatásban nem vállalt szerepet. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy véleményt formáljon róla. Demokráciában élünk, mindenki szabadon elmondhatja az álláspontját. Már ha megkérik erre. Klinghammert a Magyar Nemzet megkérte, Ő meg köszönte szépen és élt a lehetőséggel.
Klinghammer egy ilyen típus. Beszélt Ő már sok dologról, főleg miután 2010-ben kormányváltás történt. A kormányzati ciklus elején nyilatkozott a felsőoktatás minőségi fejlesztéséről, a PPP programok hasztalanságáról és azok túlzott költségeiről, de beszélt arról is, hogy milyen érzés fradistának lenni. Most viszont már kinyílt a bicska a zsebében. Mi az, hogy a tanárok szakpolitikai kérdésekről vitáznak? Szerinte szakmai tudás és morális alkalmasság szükséges ahhoz, hogy valaki közoktatási kérdésekben hitelesen megnyilvánulhasson. Magával szemben persze már nem volt ennyire magas a mérce. Én azt nem értem, hogy Rektor úr saját magában hol érezte meglévőnek ezeket a követelményeket, ahogy azzal sem vagyok tisztában, hogy a tiltakozó tanárokból szerinte melyik hiányzik?
Egy-két dologban azért igaza van: az egyik, hogy a mostani rendszerben nem mindenki szólhat bele szakpolitikai kérdésekbe. Abban viszont téved, hogy a beleszólók körét milyen alapon választja ki a kormány. Ezek a feltételek nem tudásról, morálról meg erkölcsről szólnak, hanem kizárólag az önkényről. A mostani kerekasztal résztvevőinek listája ezt világosan meg is mutatja, nem véletlenül állítanak fel a tiltakozó pedagógusok egy alternatív kerekasztalt, amelyre a szakmai szervezetek minden képviselőjét szeretettel várják.
Persze a kormányzat beszélő fejei már próbálják leszedni a tiltakozókról a szentelt vizet. Először még „csak” Soros György csatlósainak nevezeték őket, de a szombati tüntetés óta a kormánypártiak már a Demokratikus Koalíció embereiként is próbálták beskatulyázni őket, mondván, hogy a DK szimpatizánsai is ott voltak az esernyők alatt a Kossuth téren. A FIDESZ számára nem értelmezhető a nyitottság. Ők még sosem szerveztek olyan rendezvényt, ahova bárki elmehetett azokon a kiválasztottakon kívül, akiket ők látni szeretnének. Ilyen esemény az ő oktatási kerekasztaluk is.
Klinghammer szerint a tiltakozóknak nincs is saját véleményük, csak a mások által átvett bírálatokat szajkózzák. Ehhez képest a vele készült interjújában megjelent (a jelenlegi kormányzatot támogató) érvrendszere alig néhány pontban tér csak el a kormányzatétól. Nem is olyan meglepő ez, hiszen sokat köszönhet ő ennek a kurzusnak. Rektor úr hálás típus, most (is) igyekszik megköszönni, hogy őt és családját támogatják a kormányzó erők. Véleményét ezért is érdemes fenntartásokkal kezelni. Ahogy ő is mondta: „ebben benne van egy 75 éves öregúr dohogása”. Erkölcsi tartás és tisztesség ugyan egy szemernyi sem, viszont annál több empátia és lojalitás. A kormány iránt.
