Tegnap tovább folytatódott az ELTE BTK HÖK elnökének ámokfutása. Mikor azt gondolná a gyanútlan szemlélő, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, akkor a feltűnési viszketegségben szenvedő Garbai elmondja a televízióban, hogy ő bizony feljelentést fog tenni ismeretlen tettes ellen. Ádám nagyon eltévedt az élet tengerén, csak azt nem veszi figyelembe, hogy bizony rajta kívül is ülnek abban a csónakban! Már csak az a kérdés, hogy jut-e mindenkinek mentőmellény.

Szerdán magam is hozzájutottam a teljes táblázathoz, így sikerült fényt derítenem érintettségemre. Az anyag döbbenetes. A forma ismerős lehet minden egykori gólyatábori résztvevőnek, leszámítva a vallási-, politikai irányultságra, megbízhatóságra szolgáló oszlopokat. Hiteles személyes adatokat tartalmaz, ezt a saját bőrömön is megtapasztalhattam. Garbai kétségbe vonja a táblázat hitelességét, ő feljelentést tesz. Stummer János nevű alelnök elődje, a független felsőoktatásért aggódó jobbikos tanársegéd láthatatlan erőket nevezett meg a lista készítőiként, és mivel ő is feljelentést helyezett kilátásba, már csak remélni tudom, hogy ezek után nem ismeretlen tettest fog megnevezni elkövetőként. Neki többet kell tudnia: Silhavy Máté, egykori alelnöktársa elismerte, hogy az ő aktív hökös pályafutásuk idején készült az eredeti névsor. Akárki is készítette a listát, sok energiát fektetett tevékenységébe. Nem kis munka ám több mint hatszáz embert lecsekkolni a közösségi oldalakon és az internetes keresőkben. Láthatóan jó munkát végeztek, figyelmük nemcsak az adatlapokra, névjegyekre és ismerősökre, de még a közös ismerősökre is kiterjedt!

Ennyi gusztustalanság után felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy a harcos hallgatói érdekvédő Garbai fejében megfordult a lemondás gondolata. Nem csak azért, mert felmerül a gyanú, hogy ő is folytatta a listakészítő gyakorlatot, de azért is, mert az általa vezetett szervezetből személyes adatok kerültek nyilvánosságra. Vagy csak szimplán azért, mert érezhetően nem bírja már választói támogatását. Az elnököt azonban ilyen apróságok nem tántoríthatják el eredeti elképzelésétől: ő bizony feljelent. Ezzel még egy lyukat üt az ELTE BTK HÖK egyébként is süllyedő hajóján, ugyanis így már „rákényszeríti” a hatóságokat, hogy nyomozzanak az ügyben. Eljön a pillanat, amikor kék ruhás kollégák szépen összecsomagolják a szervezet teljes iktatását, egyéb hivatalos iratait a házkutatás során, és jó darabig nem is adják majd vissza azokat. Aki pedig működtetett már ilyen jellegű és ekkora szervezetet az tudja: ha találni akarnak valamit a nyomozók, akkor fognak is! Ádám ezzel a húzásával belerángatja elődjeit is a slamasztikába, akik már nem a HÖK-ben homokoznak gólyatábori listákkal, hanem az országgyűlésben ülnek, önkormányzati közgyűlések, kormányzati testületi ülések állandó résztvevői. Valószínűleg nem tölti el melegséggel szívüket az a tény, hogy hamarosan rendőrségre is járhatnak tanácskozni.

 Márpedig ahogy a lemorzsolódott barátok is elárulták a BTK HÖK szervezetét a listák nyilvánosságra hozásával, úgy a hivatásos politikusok sem fogják ölbe tett kézzel várni, hogy személyes adatokkal való visszaéléssel vádolják meg őket. Most még ugyan hülyítik egymást, és posztolják egymásnak a tiltakozásokat, támogató irományokat, de ezzel csak magukat zárják el a való világ elől. Mesterséges környezetben mozognak, ahol a vélemények – köszönhetően belterjességüknek - sokkal homogénebbek, ahol még elhiszik egymásnak, hogy az egész egy nagy koholmány, és a hallgatók többsége mellettük áll, de legalábbis nem érdekli őket ez az egész. Hiszik, hogy innen még van visszaút, hogy minden visszazökkenhet a régi kerékvágásba. Ha mégis kételkednének, akkor elég rápillantaniuk a BTK HÖK profiljára, ahol a szánalmas közleményüket támogató kilencven akárhány lájk rögtön megnyugtatja őket.

Pedig semmi okuk nincs a nyugalomra. Elvesztették a hallgatók szimpátiáját, az ELTE többi karának hallgatói önkormányzata toporzékol dühében, hiszen a legtöbb ember fejében összemosódnak az egyes karok és azok gólyatáborai. Az egyetem vezetése belső ellenőrzést rendelt el, amely minden részönkormányzatot érint.  Az álláskereső egykori hökösök is kigyomlálhatják az önéletrajzukból a hökös munkára utaló bejegyzéseket, ahol egyáltalán nem mutat jól az „egyetemi gólyatáborok szervezése” sor alatt a „Excel és Word programok használatának magas szintű ismerete”. Valószínűleg az ELTE rektora, Mezey Barna sem fog kesztyűs kézzel bánni Garbaival, aki korábban számon kérte rajta a hálózatosok előadásain résztvevő egyetemi oktatók munkajogi felelősségre vonását. Ezek után meg ráhúzzák az általa vezetett intézményre a vizes lepedőt is…

De Garbai nem adja fel. Nyilatkozik, tárgyal, feljelent. Ostobasága szorgalommal párosul, ami komoly bajt hoz a saját- és barátai/elvtársai fejére. Hiába, nem vak ez a ló, csak bátor.