Zaránd Pétert 2013 őszén választották meg az ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökévé. Zaránd programjában a hallgatóknak transzparenciát ígért, a kari HÖK-ök számára pedig egységes érdekképviseleti fellépést. Az új elnök elégedetlen volt az előző vezetés munkájával, ezt nem rejtette véka alá sem a kampányában, sem pedig az azóta eltelt időben.
Abba nem akarok hosszan belemenni, hogy a hallgatók bizalmának elnyerése szempontjából mennyire hasznos viselkedés, amikor az elődre mutogatunk, és az eltelt hónapok ellenére is folyamatosan hivatkozunk az „elmúltnyolcévre”, mert ezen a bejegyzés létrejöttét nem ez a gondolat motiválta.
Zaránd Péter programjában az új mentalitás szükségességét pedzegette, hiszen – ahogy fogalmazott – a korábbi elnök elvesztette hitelességét a részönkormányzatok szemében.
Péter írásában van igazság, azonban a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az elnökválasztáson egyetlen induló jelöltként sem kapott teljes támogatást, aminek megvannak a maga okai és persze következményei is. A belső viszonyokat jól ismerő források szerint 3 kar - egyetlen szavazat kivételével - egyáltalán nem támogatta őt. Ezen karok voltak azok, akik nem is jelölték a Hallgatói Önkormányzat elnöki posztjára. Zaránd Péter hálája jeléül ezen karok hallgatói közül senkit nem nevezett a csapatába, így fordulhatott elő az a – korábban példa nélküli – eset, hogy az EHÖK kabinetjét kizárólag az az öt kar alkotja, aki támogatta a jelenlegi elnököt a kampányában és megválasztásában. (Ennyit az egységről.)
Az ELTE részönkormányzatai közötti konfliktus nem új keletű. A korábbi elnök nagyjából az első ciklusa után keveredett nézeteltérésbe a korábban őt támogató bölcsészkari érdekképviselettel. Ez a harc aztán végigkísérte a további két ciklusában is. (Egy ciklus egy évet jelent.) Mivel Kalina az ELTE BTK hallgatójaként került az EHÖK élére, így az a furcsa helyzet alakulhatott ki, hogy a BTK a saját korábbi emberével került szembe. A bölcsész hökösöket azonban nem olyan fából faragták, akik mindezt szó nélkül hagyják, így megpróbálták sarokba szorítani az elnököt. Igyekeztek saját embereikkel feltölteni az EHÖK kabinetjét, amikor azonban Kalina ennek ellenállt, új eszközhöz nyúltak: bizalmatlansági indítványt nyújtottak be az elnök ellen. Ehhez az indítványhoz azonban csak öt kar csatlakozott, így – kétharmad hiányában – az elnök a székében maradhatott. Annyit azért sikerült elérni, hogy a kabinet tagjai lemondásra kényszerültek, akiknek pótlása sem volt egyszerű dolog.
Kalina belső ellenzéke ekkorra már megtalálta az elnök utódját Zaránd Péter személyében. Pétert ügyes kommunikátornak tartották, aki képes elnyerni a többség támogatását, azonban a helyzet egyértelmű volt: a bölcsészek tartják irányításuk alatt a történéseket.
Az ELTE BTK HÖK ekkori vezetője az a Garbai Ádám volt, aki a Hallgatói Hálózat teremfoglalásai során kérte a bojkottban résztvevők eltávolítását az egyetem épületéből, aki a bojkottot támogató egyetemi oktatók megbüntetését kérte a rektortól, akinek neve egybeforrott a hírhedt „listázási üggyel”. Az új elnök támogatásában Garbai hű szövetségese az a Bubla Áron lett, aki jelenleg is vezet az ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzatát, akinek munkássága jól nyomon követhető a különböző blogokban. Legutóbb éppen a gólyatábori szervezések során tapasztalt szerződésszegések, mutyik és rongálások kapcsán kerülhetett reflektorfénybe. No meg persze a jogosulatlan jutalmak kifizetése kapcsán, amely ügy jelenleg a bíróságon folytatódik.
Ennek a két karnak és vezetőik összeborulásának köszönhető, hogy Zaránd Péter, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója megnyerte az ELTE EHÖK elnöki székét. Az új elnök most transzparenciát hirdet, pedig az ÁJK HÖK kari lapjának, a Jurátusnak főszerkesztőjeként még nem szívesen teregette az őt támogató Bubla szennyeseit. (Ennyit a transzparenciáról.)
Persze könnyen lehet, hogy Péter azonban megváltozott. Azért jó lesz nyitva tartania a szemét, mert az is előfordulhat, hogy a szövetségesei nem hívei a változás(á)nak.
