Az ELTE BTK HÖK elnöke két hét alatt elérte azt, amit a mindenkori kormányzat 1996 óta képtelen volt megvalósítani: kinyírta a hallgatói önkormányzatokba vetett maradék bizalmat és hitet is. Ostoba és rosszindulatú pattogásának eredményeként a harcostársakból lett ellenfelei felkutatták régen szerkesztett elektronikus leveleiket, és kidobták a sajtó képviselőinek a korábban féltve őrzött táblázataikat. Most végre megkaphatták azt a nyilvánosságot, amit a hökös irányítás alatt összpontosuló kari sajtó, vagy a senki által nem olvasott, névtelen blogok nem adtak meg az előző években.
A bölcsész HÖK elnökei a kilencvenes évek végétől kezdődő hagyomány szerint kézből kézbe adták egymásnak a stafétát a szervezet élén. Ez viszonylagos nyugalmat és magabiztosságot adott az akkori csapatoknak. Ezekben az években a HÖK birtokában volt a karon működő előkészítő, ami az ország egyik legjobb hírű felkészítő tanfolyamait szervezte, a bölcsészek rendezték az EFOTT-ot és ők adták a HÖOK elnökét is.
Ezt a helyzetet változtatta meg Szávay István érkezése, aki a - hagyományokat megszakítva és meglehetősen váratlanul – a ciklusa közepén vette át pozícióját az akkori elnöktől. Szávay érkezésével pedig szép lassan kicserélődtek a korábbi tisztségviselők is. Felülről vezérelt szervezetfrissítés zajlott, melynek végeztével a régi emberek kikerültek a rendszerből, helyüket először a bizalmi posztokon foglalták el újonnan érkezők, majd őket követték a legfőbb döntéshozó fórum, a küldöttgyűlés tagjai. Mivel ezeket az embereket a hallgatók közvetlenül választják, ezért az első listázások a jelöltállítás idején kezdődtek. Később ezen listák alapján figyelték, hogy hányan adják le a szavazatukat az „elhajló” jelöltekre a hallgatók. Hiszen a papírra ikszet húzó diákok lustaságára joggal apellálhattak a hökös stratégák: a szavazók döntő többsége a bizottság asztalán tölti ki a szavazólapot. Ezután pedig már csak irányított mozgósítás kérdése az egész. Szávayt amolyan népfrontos eredményekkel mindig meg is választották. Kétévente. Ugyanis a későbbi jobbikos országgyűlési képviselő a baráti küldöttgyűléssel megváltoztatta az ELTE BTK HÖK alapszabályát is, így – a legtöbb intézményi hallgatói önkormányzattól eltérően – csak kétévente kell elnökválasztást kiírni. Hiába, a paranoia veszélyes ellenfél, soha nem érezheti magát biztonságban az ember.
Ez a félelem aztán továbbgyűrűzött, kipucolták a teljes struktúrát. Azonban hiába fogyott el a tényleges ellenfél, mégsem tétlenkedtek a szervezetben. Szép lassan kitermelték belülről új ellenzéküket. Ebbe majdnem belebukott Szávay utódlási elképzelése, ugyanis az ellenjelölt (Szávay korábbi gazdasági alelnöke) csak szoros versenyben maradt alul a hivatalos utóddal szemben.
Ez pedig intő jel lehetett volna számukra. Az eltávolított, sokszor a Küldöttgyűlés nyilvánossága előtt is megalázott emberek bosszúja előbb vagy utóbb felbugyog, és a legérzékenyebb területeket támadja. Az egészséges félelemérzet hiányában azonban azokat a pontokat nem vették figyelembe, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentették rájuk nézve: a belső embereket. El sem tudták képzelni, hogy a nagy energiával már gólyakoruk óta gondosan ellenőrzött és nyilvántartott politikai elvbarát árulja majd el a rendszert. Csakhogy már lassan évtizedes sérelmeket cipel magával a rendszer, és az ELTE BTK HÖK elnöke a Hallgatói Hálózattal és a nyilvánossággal találta most szembe magát. Pedig az idegenekkel tarkított, ismeretlen harcmező nem az ő terepe, ő a hazai pályához szokott. El is veszítette a csatát. Persze nem méltósággal, hisz még mindig tagadja a tagadhatatlant, és ebben a Jobbik szimpatizánsaira is támaszkodhat, összejöhet néhány lájk, ami elég lehet az önigazoláshoz. Ez azonban kevés lesz a következő hökös választásokhoz.
Kíváncsian tekintek a jövőbe azzal kapcsolatban, hogy a hírekben szereplő adatkezelési, forráselosztási szabálytalanságok hatására a kormány tervezi-e már a felsőoktatási tervek módosítását a hallgatói önkormányzatok jogállását illetően. Nem lennék meglepve.
