Mikor már úgy érzi az egyszerű (ELTE) polgár, hogy rendes kerékvágásba került az élete, akkor új balhé kezdődik. Természetesen az idei szemeszter sem kezdődhet hökös balhé nélkül hazánk legpatinásabb egyetemén. A magyar felsőoktatás zászlóshajóján újabb lék keletkezett, amelyet most éppen az ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzata ütött az egyébként sem makulátlan hajótörzsön. És mondanom sem kell, hogy megint nem bűnözői lángelmék kiművelt pénzügyi csalásáról van szó, hanem pitiáner lehúzásokról, ahol az érdekképviselet megválasztott/kinevezett tisztségviselői saját hallgatótársaikat is megrövidítették pár tízezer forinttal. Összességében viszont már egész jól kaszáltak a pénzmagból.
Bubla Áron a szokásos metódust követte a 2013. évi gólyatáborban is. Nem a saját fejéből pattant ki az ötlet, volt kitől tanulnia a HÖK jelenleg (még) regnáló elnökének. Hiszen nem először fordult elő nyár végére, hogy kiürül a HÖK alapítványának a kasszája, márpedig a felajánlott egy százalékokból nem nagyon lehet fenntartani egy jogi személyt. A könnyen mobilizálható pénzek létrehozására tartott szervezet legnagyobb bevételi forrása mindig is a gólyatábor és a gólyabál volt, azonban a rendezvényes közbeszerzési kötelezettségek lezárták ezt az utat a HÖK döntéshozói elől.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az említett kötelező közbeszerzés az ELTE többi Hallgatói Önkormányzatának megkeserítette az életét és megkönnyítette a szervezet és a gólyák pénztárcáját, ugyanis a szervezők egy fő- és egy alvállalkozóval kellett, hogy együtt dolgozzanak. A beékező részvételi díjak nem a hökös alapítványok költségvetését gyarapította, hanem a vállalkozók számlájára futottak be, kiadásokat pedig szintén ugyaninnen lehetett finanszírozni. Ennek következtében az érdekképviselet – aki a szervezői munkák döntő többségét ellátta – nem jutott bevételhez, mi több a saját embereinek sem tudta kifizetni a felmerült költségeket, így a többség saját zsebéből fizethette ki a leutazást, étkezését. Egy gólyatáborban azonban (a már említetteken túl is) rengeteg költség merül fel, és az ÁJK korábbi tisztviselői előszeretettel számláz(tat)tak túl szolgáltatásokat, amelyeket saját maguk vagy barátaik láttak el különböző külsős cégeken keresztül, az így kimosott pénzekhez pedig már könnyű volt hozzájutni az alapítványukon átcsorgatva.
Ez már önmagában is egy kerek történet volna, azonban mégsem ezek a momentumok hívták fel a közvélemény figyelmét az jogászok gólyatáborára. Ha valaki megkérdez egy „mezei hallgatót” (a hökösök hívják így a nem hökös hallgatókat) a HÖK tevékenységéről, akkor két dolgot mond el: a szervezet tagjai állandóan részegen buliznak és ellopják a pénzt. Nos, ennek a két sztereotípiának tökéletesen megfelelt az idei gólyatáboruk, ugyanis a pénzt lopták, részeg bulizásuk közepette pedig több, mint egymillió (!) forintos kárt okoztak a szállásukat biztosító helyszínnek. Ezt az összeget pedig Bubláéknak nem állt szándékukban kifizetni, hanem a vállalkozói partnerükre kívánták ráterhelni. Bubla Áron ÁJK-s elnök mindezt olyan természetességgel mondta el az ELTE EHÖK elnökválasztásán, hogy az egyetem rektora majdnem lefordult a székéről. Innen már csak egy lépés volt, hogy mindazon ügyek is nyilvánosságra kerüljenek, amit már egy népszerű blog, az átlátszó oktatás is megírt.
Bubla elnök úr pökhendi stílusával nem kis felháborodást keltettek a résztvevők körében, márpedig egy elnökválasztó küldöttgyűlésen sok vendég van. Kijelentése futótűzként terjedt el az intézményben, és sok embernek gyűlt viharfelhő a homlokán. Vegyük sorra a sértetteket:
- a gólyatábori fővállalkozója és alvállalkozója
A két szervezet a tábori bevétel jelentős hányadán osztozott. Bevételként szponzori pénzt és részvételi díjakat lehetett elszámolni, így az ÁJK HÖK alapítványa több százezres nagyságrendű tétellel rövidíthette meg szerződéses partnereit.
- egyetemvezetés
Mivel a gólyatáborok használták az ELTE nevét, ezért természetes, hogy egy ilyen mértékű barbár rombolás nagyban csorbítja az egyetem jó hírét, ráadásul a fővállalkozó az egyetemmel kötött szerződést a gólyatáborok lebonyolítására, hiszen a hallgatói önkormányzatok nem önálló jogi személyek. (Szerződéskötésre csak a rektor jogosult.)
- az ELTE többi gólyatáborának szervezői és a többi HÖK
Természetesen a többi kari HÖK sem nézte jó szemmel az ÁJK HÖK ténykedését, hiszen mindez általában vet rossz fényt a hallgatói érdekképviseletekre az intézményben, ráadásul azok a szervezetek, akik a becsületes utat követték, jóval több időt és energiát szántak a rendezvényük szabályos és költséghatékony lebonyolítására. A többi kari részönkormányzat is tisztában volt vele, hogy a későbbi vizsgálatok rájuk is komoly terhet és kellemetlenséget rónak.
- az ELTE ÁJK hallgatói
A HÖK az alapítványán keresztül több hallgatótól is jogtalanul szedett be pénzt. Ezek saját dolgozóik is egyben, akik most azzal kénytelenek szembesülni, hogy saját kollégáik lopták meg őket.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának vezetése azonban nem volt rest, úgy döntött, hogy a végére jár az ügynek. A folyosói pletykák szerint az egyetem és a kar vezetése szerette volna az intézmény falain belül tartani az ügyet, azonban a megállapítások összegzése után már egyáltalán nem valószínű, hogy a botrány megállhat az egyetem kapuin belül.
A teljes körű vizsgálat során az alábbiak nyertek megállapítást:
- Jogtalanul szedtek részvételi díjat a nekik dolgozó gólyatábori szervezőktől, ugyanis a beszedésnek nem volt jogalapja. (A fővállalkozó volt csak jogosult részvételi díjat szedni, továbbá a HÖK saját nyilatkozata szerint nem kívánt részvételi díjat szedni a hallgatói szervezőktől és csoportvezetőktől.)
- A beszedett díjak egy olyan szervezethez kerültek, amelyek nem álltak semmilyen jogi viszonyban a gólyatáborral.
- A gólyatáborban egyik eset belépőt szedett az alapítvány, amire szintén nem volt sem joga, sem jogalapja.
- Bizonyos szponzori szerződéseket az alapítvány kötött meg, ennek bevételei ide kerültek.
- A gólyatábor során történt károkozás rongálásból ered, nem rendeltetésszerű használtból. (Nehéz is lenne rendeltetésszerű használat során többtíz ágyat összetörni, karnisokat leszaggatni, illetve illemhelyként alkalmazni ágyneműtartót.)
Sajnos az ELTE ÁJK gólyatáborának esete jól példázza, hogy az adott szervezetnél nem kisebb hibák és szabálytalanságok vannak, hanem alapvető morális problémák terhelik. Ifjú titánunk - Bubla Áron – nemcsak a dolgok bonyolult, ámde szabályos oldalát szereti elkerülni, de a felelősséget sem hajlandó vállalni az elkövetett tettekért. Ez a hozzáállása bosszult most meg magát. Ha ősszel nem rázza le magáról a rongálás kérdését úgy, mint kutya a hideg vizet, akkor talán nem azon kellene merengenie, hogy mivel jár jobban: a fegyelmi tárgyalással vagy egy büntető feljelentéssel. Persze ezen a kérdéskörön sem kell sokat méláznia, ugyanis ezt már mások fogják eldönteni helyette. Ha nincs szerencséje, akkor a fegyelmi eljárás során az illetékes testület kezdeményezi a feljelentést, így aztán két oldalról is nyelheti a pofonokat.
